Ezeket a gondolatokat 2013-ban írtam le Simone Moro előadását követően. Moro azóta megmászta télen a Nanga parbatot, ami elképesztő kitartásának és küzdeni tudásának az eredménye, és hatalmas sikere az expedíciós hegymászásnak.
Simone Moro előadásán voltam…..
Ha Zsolt élne, akkor ő ment volna el, én pedig itthon őriztem volna a gyermekeink álmát…
A történtek miatt én ültem november 5-én a Corvin Moziban. Jól tettem, hogy ott voltam.
Nagyon szíven ütött, hogy Simone Moro ugyanazt képviseli, amit Zsolt is…szinte Zsolt szavai csengtek vissza….
“A hegymászásban a legfontosabb a felfedezés, a kihívás, a kaland… új útvonalak, mászatlan csúcsok…”
“Azért jöttem, hogy inspiráljam az embereket arra, hogy megéljék az álmaikat.” én hozzáteszem még: , hogy megtalálják azt, amiben igazán jók, ami örömmel tölti el őket.
Amikor megkérdezték Simone-t miért ajánlaná a szülőknek, hogy gyermekük hegyet másszon, azt válaszolta:
Azért, mert még nem láttam embert szomorúan lejönni egy hegyről, de láttam sok olyat, akik mérgesen mentek haza miután órákat ültek dugóban, vagy dühösek voltak, mivel veszített a kedvenc focicsapatuk.
…milyen egyszerű…azért mászunk mert ez tesz minket boldoggá…
és Simone szavaival élve: „miért szűnjek meg akkor boldognak lenni?”
