BLOG

Segíts alkotásoddal idén is megtervezni a táborokban évről-évre megjelenő hópárducos pólót! Rajzold le a hópárducot, aki a világ legritkább és legmagasabban élő nagymacskaféléje!

A Hópárduc Alapítvány alkotói pályázatot hirdet 4-10 éves gyerekek számára! 

Segíts alkotásoddal újratervezni a táborokban évről-évre megjelenő hópárducos pólót! Rajzold le a hópárducot, aki a világ legritkább és legmagasabban élő nagymacskaféléje!

Váratlanul érkezett a tél Hóperencia erdejébe, és a kis állatok nagyon fáztak, így Hópi fakunyhójába menekültek a fagyos szél elől. Itt várják, hogy téli álomra szenderülhessenek. Azonban üres hassal az álom sem érkezik, az élelem pedig fogytán a menedékházban. Most Rajtatok a sor, hogy segítsetek a mókusnak, a nyuszinak, az őzikének és a süninek átvészelni a telet! Találjatok rá a kedvenceikre, és gyűjtsetek nekik elegendő elemózsiát!

Lehet bundás nagymacska, mely Ázsia hegységeiben fordulhat elő. De a volt Szovjetunió magashegyeinek megmászói is ezt a kitüntető címet kapták. A "szovjetek" közül sokan teljesítik e követelményeket, külföldi "hópárduc" viszont alig akad. Magyar sem volt még, míg úgy nem alakult, hogy én helyzetbe kerülhettem. A kilencvenes évek elején még megérte a frissen megnyitott Tien-Sanba, vagy a Pamirba tervezni expedíciókat. A Himalája magasabb hegyei felé is lépcsőfok volt e magas csúcsok megmászása.

Uncsi... ezt fogja mondani a gyerek a mászóteremben 10 perc után. Hacsak nem találsz ki valamit. Mi már kitaláltuk. Íme: 

Mászóterem. Szuper ötlet! Máris felmerül rengeteg kérdés: Hova vigyem a gyerekem, milyen biztonsági szabályok vannak és mit fogok ott kezdeni vele, hiszen nem is tudok mászni?!

Ma már tudatosan kell választani a természetet és kirándulást kell szervezni, ha találkozni szeretnénk természetes közegünkkel az épített világon (és a virtuális világon) túl.

Ez az ötödik év, hogy nyári napközis tábort szervezek, de a gyerekeimet mégcsak a helyi napközis táborba irattam be eddig, amivel maximálisan elégedett is voltam. Ám most másfajta tábort is igyekszem keresni nekik és olyan dolgokba botlottam, ami rádöbbentett: ami a hópárducos táborokban magától értetődő minőségi követelmény az sajnos sok helyen nem az.

Nemrég írtam arról, hogy az oktatási rendszer elvárása, miszerint 45 percig fókuszáltan dolgozzon a gyerek, - „enyhén túlzó” De mégis honnan tudhatom, hogy mi a normális, és mikor forduljak szakemberhez?

Amikor a felmérés során találkozom gyerekekkel, szülőkkel és a láthatóan jól működő gyerek esetén megkérdezem: Miben látják, hogy a gyermek figyelme nem megfelelő, gyakran az a válasz, hogy az iskolában nem tud végig figyelni. Az óra felénél elfárad.

Már megint elkéstünk. A lecke? Jah, a füzet ott maradt a suliban, én elfelejtettem tegnap délután rákérdezni, a gyerekem meg persze a padban hagyta. A befőttesüveget, azt mára kellett volna?

– és ez még csak a nap kezdete!

Anyaként sokszor úgy gondoljuk, mi jobban tudunk vigyázni a gyermekeinkre, mint az apák. Ebből sok konfliktus és elégedetlenség származhat. 

Nemrég másztam kezdő felnőttekkel egy olyan teremben, ahol ki tudták próbálni a kötélbiztosított sportmászást és a boulder-mászást is. Érdekes tapasztalatról számoltak be, amit meg szeretnék osztani veletek:

A Hópárduc Alapítvány fejlesztő falmászó foglalkozásait kiscsoportos formában működtetjük. Az alábbi bejegyzésben a csoportos foglalkozások előnyeit, fejlesztő hatásait mutatjuk be.

Ezt a blogbejegyzést egy játszótéri délutánon megélt szituáció ihlette.

Mi a Hópárduc Alapítványnál elkötelezettek vagyunk abban, hogy már 4 éves kortól járhassanak hozzánk a gyerekek.

A német Focus magazinban találtam arra a cikkre, amit ők a „Journal of Attention Disorders“ c. USA-ban megjelenő lapból vettek át. Illinoisban kutatók azt vizsgálták, hogy hogyan hat az ADHD-s (figyelemzavar-hiperaktivítás probléma) küzdő gyerekekre a különböző környezetben tett 20 perces séta.

Sokszor hallhatunk a különböző fejlesztésekkel kapcsolatban a fennmaradt csecsemőkori reflexekről, ezért összeszedtem a szerintem legfontosabb információkat, amit érdemes róluk tudni.

Statisztikánk alapján a „hópárducos” gyerekek nagy része részt vesz valamilyen egyéb fejlesztési formában is – többek között szenzoros integrációs terápiában, illetve logopédiai terápiában –, vagy éppen rendszeresen úszik, lovagol.

Ezeket a gondolatokat 2013-ban írtam le Simone Moro előadását követően. Moro azóta megmászta télen a Nanga parbatot, ami elképesztő kitartásának és küzdeni tudásának az eredménye, és hatalmas sikere az expedíciós hegymászásnak.

Másodszor rendezte meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület Gyergyói Osztálya az Erőss Zsolt Teljesítménytúrát, mely során a Békási-szorost környező hegyeket járhatták be a résztvevők.

A képek tovább élnek. 2015. április 22-én Győr-Ménfőcsanakon tekinthetik meg az érdeklődők Erőss Zsolt fényképeiből készített fotókiállítást.